|
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy utcán, munkahelyen rosszul lévő, gyengélkedő embert vagy balesetet látott. Ilyenkor elgondolkodunk: odamenjek vagy ne? Mit tudok tenni? A válasz egyértelmű. A kérdés csupán az, hogy hányan tudnak ténylegesen segíteni. Ki szorul segítségre? Utcán járva-kelve feltehetően sokan láttak már rosszul lévő embert. Felmerül a kérdés, hogy a laikus segélynyújtónak mi a szerepe, milyen formában tud segítséget nyújtani. Nem egyszerű persze azt sem megítélni, hogy ki szorul valóban segítségre. Egy biztos, a fekvő, mozdulatlan emberek mindig. Ha azonban nem ilyen egyszerű eldönteni, akkor szólítsuk meg az adott személyt, tudunk-e segíteni. A baleseti sérülésektől eltekintve elég gyakran csupán azt a választ kapjuk a bajba jutottól, hogy csak kicsit rosszul vagyok.A "rosszullét" sem élettanilag, sem orvosilag nem definiálható, ilyen megközelítésben nem is létező jelenség. Hiszen az is rosszul érzi magát, aki elesett, beütötte a mellkasát, és nehezen veszi a levegőt, és az is, aki asztmás betegként leül egy padra, mert nagyon fullad. Ha valaki rosszullétre panaszkodik, mindig célzottan kell rákérdeznünk, hogy mit érez, mi az a panasz, ami a leginkább meghatározó a rosszullét idején. Ilyen panasz lehet: fájdalom, hányinger, szédülés, gyengeség stb., vagy valamilyen ismert betegség miatti állapotrosszabbodás: asztmás vagy szívbeteg fulladása, fájdalom stb. Rákérdezéssel ki lehet deríteni, volt-e már korábban is ilyen érzése, akkor mi történt, szed-e valamilyen gyógyszert, áll-e gyógykezelés alatt. Ezek nagyon fontos információk, hisz ha a beteg állapota súlyosbodik, az általa elmondottakat a környezet tudja továbbítani a kiérkező szakembernek. A betegvizsgálatról korábban már szóltunk - Mit tegyünk veszélyhelyzetben?- itt most kissé gyakorlatiasabban közelítjük meg a dolgot. A beszélgetés fontosságaKevesen gondolnák, de a beteg alapos kikérdezésének nagyon fontos szerepe van. Amellett, hogy részletes információkat kaphatunk a beteg állapotáról, magunkat is megnyugtatjuk, hogy a közvetlen beavatkozások előtt kontaktust teremtünk a beteggel. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a rászorulóról sem. Kiszolgáltatott helyzetében önmagában megnyugvást adhat számára, amennyiben valaki próbál rajta segíteni, kérdezi, nyugtatja. Szinte nincs az a kérdésmennyiség, amely elegendő lenne, ami után azt mondhatnánk, hogy már mindent tudunk. Az alábbiakban a kérdésekhez próbálunk segítséget adni, természetesen ezeket az adott szituációhoz kell igazítani.
Fizikális betegvizsgálat
A legtöbb segélynyújtó számára nem kis kihívást jelent a beteg/sérült fizikális vizsgálata. Minden esetben, de különösen baleseti sérüléseknél azonban ez elengedhetetlen. Magánál lévő sérültnél/betegnél mindig mondjuk el mit fogunk csinálni és miért. Soha ne felejtsük el a segélynyújtó védelmét és használjunk gumikesztyűt! Forrás:Házipatika.com |